Illyés Gyula: A virradat tükre
   Rajz és metszet
   
    

     1
     
      
       Fölébredek. Fölébredni: tükör.
      
      
       Nyújtja konokul óriás magányom.
      
      
       Hiába volt megint szemem lezárnom.
      
      
       Várt rám. Nincs rostély tőrei elől.
      
      
       Világ, megint! Bírálni tündököl.
      
      
       Nyílik is, vetkezik is szív meg orca, –
      
      
       mint gyermekkorunk műlovar bohóca,
      
      
       vágtában búva ki gönceiből.
      
      
       Előadásra?! Meddig még – szerepben?!
      
      
       „Míg sorsunk itt…” – Stb, stb. Mind élesebben
      
      
       látom a csontváz-rendezést s tudom
      
      
       a végszóra s végmosolyra az ellen-
      
      
       szót és mosolyt, mind a stb., stb.-t ebben
      
      
       a …stb., stb., stb.! – Fintorom is unom!
      
     
    
    
     2
     
      
       Föleszmélek. Föleszmélni: tükör.
      
      
       Mi vár?
      
      
       Tükör:
      
      
       az óriási derengő láthatár.
      
      
       „Szembenézni!” Vizsgáljam, hány az új
      
      
       redő,
      
      
       mit válaszul
      
      
238
      
       arcomba köp e nézőtér jövő?
      
      
       Tervek, homály, remény, fintor, magány,
      
      
       magány
      
      
       előadás után
      
      
       az öltöző falán.