MIHAIL JURJEVICS LERMONTOV
AJÁNLÁS

Vedd, kérlek, vedd bús könyvemet,
És sírj, ha tudsz, e verseken,
Én mennyit sírtam! - könnyemet
Kiontottam mind - két szemem
Hogy zokoghatna egyre még?
Hiszen míg könnyet hullatott,
Csak róla, róla álmodék.
Ugy vártam, vágytam szebb napot!
De eltünt s véle könny, remény -
S helyettük mi maradt nekem?
Öntelt, sivár szépségü fény
A nagyvilági termeken.
Ezeknek írtam-e vajon?
E dús balgákért volt-e hát
A lelkesültség, izgalom,
Amelyet szívem felkinált?
Mért tülekednek? Aranyért!
Mit nékik büszke gondolat?!
Muzsámnak fontam én babért
Kaukázus szirtjei alatt. -
Muzsám nagy eszméért eped,
Szerelmet, vonzást szétszakít,
Hát nem is adhat mást neked,
Csupán kedves virágait.

(Vámosi Pál fordítása)

Meditáció.
Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó
tépelődés, kegyetlen és kemény,
csak kép vagy látomás, amely magától
formálódik, és úgy lebeg elém:

szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:

én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm

magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó néző - és ez a legnagyobb
öröm abból, hogy itt éltem a földön.

Faludy György

MARINA CVETAJEVA
ÉN TÉGED ELPÖRÖLLEK

Én téged elpöröllek égtől és földtől, nem menekszel,
mert a vadon volt bölcsőm, és koporsóm is az lesz egyszer,
mert úgy járok a földön – csak félig földet érve,
mert téged senki így nem font még énekébe.
Én téged elpöröllek koroktól, éjszakáktól,
aranyos lobogóktól minden kardvillanástól.
A kulcsot elhajítom, kutyád szélnek eresztem,
virrasztóm földi éjed, házőrző ebnél éberebben.
Mástól, s attól is, attól az egyetlentől, elpöröllek.
Nem leszel senkié, magam se nézek másra többet.
Attól is, kivel Jákob birkózott, elragadlak
az utolsó vitában – hallgass! – igen, magamnak!
De amíg nem teszem kezed a melleden keresztbe,
addig – hiába minden! – a magadé leszel te:
lendülsz éteri tájra, egekbe bontva szárnyat:
a mindenség a bölcsőd, a mindenség lesz síri ágyad.

(Rab Zsuzsa fordítása)