Sárhelyi Erika:Fagyott szárnyak
Kicsit megállt a világ köröttem,
talán a ködbe zuhant tél teszi.
Kicsit lelassult ma a szívem,
Reményik Sándor: Templomok
„Én csak kis fatornyú templom vagyok,
Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő,
A szellemóriások fénye rám ragyog,
Bede Anna:
Tört tükör
Árnyak lebegnek, ballag az ősz Duna
Szórt hulladékot hord csoszogó vizén,
A partja sáros, tört tükört tart
Roskadozó falu ezredévnek.
Arrébb a földből gáz tör a nap felé,
Sár s tűz riasztó réme igéz, ijeszt...
Jó volna most elszökni innét,
Vissza az elveszített időbe.
Emlékszem: egyszer, napsugaras napon
A Bittva partján álltam a víz felett,
Még tiszta volt, apró halacskák
S csikbogarak csupafény hazája.
Felhők szaladtak fent, e hasas hajók
Fülledt füveknek szórtak ezüst esőt,
Még tiszta volt az égi áldás,
Lágyan ömölt a meleg mezőkre.
Az én fiam nem lát mosolyos mezőt,
Csak bús barázdát; rothad a föld s az ég,
Az én fiam hall sűrű átkot,
Mit viharok vonulása hallat.
Mert elmegyünk már. Hordva hamu-lepelt,
Hullám-hadakként, verve csuszunk alá
Az ismeretlen éjszakába,
Melyben öröm se, ború se lesz már.
Bede Anna
Köszönöm azt, Uram, hogy élek,
Köszönöm azt, hogy ép hitem,
S hogy e világban ím, a lélek
Gyönyörű házát építem
Köszönöm azt, hogy sok bajomban
a Te Igéd vigasztalás,
s hogy ahol ennyi fájdalom van,
Tovaröpít egy jó varázs.
Valami mindig talpra állít,
valaki mindig megsegít,
rövid utunk kálváriáit –
járva az átkok berkeit.
Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben,
s hívogató szód rám talál.
A sugaras, kék végtelenben
köszönöm azt, hogy nincs halál.
Forrás:http://dalzso.freeblog.hu/categories/Bede_Anna/
Dsida Jenő: Mindent megpróbáltam
Most már igazán mindent megpróbáltam,
fáradt vagyok és nem megy tovább.