Anda Géza és Klara Haskil
Anda Géza és Klara Haskil
Szergej Jeszenyin : Mit zsongsz, te dalom sebe fájva?
Mit zsongsz, te dalom sebe fájva?
Mást nem tudnál monoton?
A kék nyugalom fonalába
aranyos fodrom befonom.
Lennék zordon, csuda-néma,
mély csendre a csillagom int.
Volnék óvó uti fűzfa,
hol Oroszhonom álma kering.
Jó holdteli őszies estben
egyedül kószálni füvön.
A kalásszal jól teleszedtem
kiürült pór lelki szütyőm.
De sebet síkság se hegeszt be.
Sose rázhatom én le dalom?
Aranyos seprűvel az este
seperészget a sík utamon.
Örömest zug az erdei szélbe
a kiáltás és belehal:
"Elő, oly szenvtelen élj te,
mint hársfán őszi arany!"
/Erdődi Gábor fordítása/
IMÁDOM
Reviczky Gyula : Propria laus
Ellenmondás van dalaimban.
Majd ragyogók, majd éjsötétek.
Onnan van ez, hogy poklot, üdvet
Gyorsabban, teljesebben érzek.
Örömre, búra oly fogékony
Szivem, hogy megrezdíti minden,
S mint érzékeny, művészi mérleg
A porszemtől is félrebillen.
Megvérez gyönge tűszurás is;
Kis szikrától is lánggal égek,
És örömemnek, bánatomnak
Okai gyakran semmiségek.
Jó előadókkal,másik változat.
Jó ez...
Egy régi csodás felvétel...
Négy cavatina alt hagra
egy ámenben tartogatlak
megreped a csönd vakolata
az emlékek árnyéka
nagyra nő szobám falán
a város szíve kő
rendületlenül hallgat
szemmel tartanak a házak ablakai
még nincs vége a drámának
együtt játsszuk a válaszokat
téged keres a visszhang
homlokod tűzfala előtt leborul egy pillanat
fájdalom lappang a fákban
fűrészek hangjával álmodnak
könnyben úszik a madarak szeme
haldokló anyád utolsó szavaival
vallottál érzéseidről
földszagú szavakkal aláaknáztad szívem
de dús termést ígérő verseidből
félelem szökkent szárba
ki vigyáz most az újszülött búza álmára
Egy csodás felvétel a kedvenceimmel.