egy ámenben tartogatlak
megreped a csönd vakolata
az emlékek árnyéka
nagyra nő szobám falán

a város szíve kő
rendületlenül hallgat
szemmel tartanak a házak ablakai

még nincs vége a drámának
együtt játsszuk a válaszokat
téged keres a visszhang
homlokod tűzfala előtt leborul egy pillanat

fájdalom lappang a fákban
fűrészek hangjával álmodnak
könnyben úszik a madarak szeme

haldokló anyád utolsó szavaival
vallottál érzéseidről
földszagú szavakkal aláaknáztad szívem
de dús termést ígérő verseidből
félelem szökkent szárba
ki vigyáz most az újszülött búza álmára