Hogy az ember olyan okok eredménye, amelyek a legkevésbé sem törődnek a céllal, amelyhez viszik őt; hogy eredete, növekedése, reményei és félelmei, szeretete és hite semmi más, mint atomok véletlen együttesének folyománya; hogy sem a szenvedély, sem a hősiesség, sem a gondolat és érzés intenzitása nem mentheti át az egyéni életet a síron túlra; hogy a korok minden munkája, minden odaadás, minden ihlet, az emberi géniusz minden, Napnál csillogóbb ragyogása arra van ítélve, hogy kialudjék a Naprendszer roppant halálában, és az Ember alkotásának temploma sírját lelje egy romokban heverő Univerzum törmelékei között - mindezek a dolgok, ha nem is teljesen vitán felüliek, de annyira közel állnak az igazsághoz, hogy semmilyen filozófia sem remélhet elfogadást, ha elveti őket.
     Bertrand Russell   

MINT HALK HEGEDŰSZÓ...

Mint halk hegedűszó távoli korcsmából,
Felém muzsikál a messzi ifjúságból,
Bár a hátam mögött az ajtót bevágtam,
Egy-két gyönyörű, halk, andalodó vágyam.

Hej, halk hegedűszó, távoli korcsmából,
Feléd figyelek ma az üres, korcs mából,
Muzsikálj, régi vágy, fütyöréssz, emlék,
Mintha megint az a régi lennék...

Jó hogy születtek emberek akik a nagyszerű gondolatokat,érzéseket ilyen egyszerűen el tudják mondani:

Friedrich Nietzsche:
''A zene megszabadít önmagamtól, de ezzel megerősít engem. Az élet zene nélkül egyszerűen, tévedés, vesződség, száműzetés.''

Marcus Aurelius – Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

A legtöbbünk életének problémái nem abból adódnak, hogy nem vagyunk elég jók, hanem abból, hogy nem tudjuk magunkat elég jónak megélni, mert nem olyanok vagyunk, amilyennek szerintünk lennünk kellene. Úgy gondoljuk, az önszeretethez önmagunk fejlesztésén, tökéletesítésén keresztül vezet az út. Ha majd kijavítjuk minden rossz tulajdonságunkat, amit utálunk magunkban (lefogyunk, megizmosodunk, jobban kommunikálunk, lazábbak leszünk, stb.), akkor elmúlnak az önmagunkkal kapcsolatos rossz érzéseink. A valóság azonban az, hogy ha el is érjük ezeket az eredményeket, a vágyott megkönnyebbülés csak nagyon rövid ideig tart. A meg nem felelés, alkalmatlanság, elégedetlenség, önmegvetés érzése nem múlik el, bármennyit fejlesztünk is magunkon. Ezek az érzések mindig meg fogják találni a maguk igazolását, mert a meggyőződéseink határozzák meg, hogyan éljük meg a minket körülvevő világot és benne önmagunkat, nem pedig fordítva.

Április 19-én délután a Nap belép a Bikába. Nyugodtabbak, türelmesebbek lehetünk a heves, tüzes Kos után. A Bika türelmes, nyugodt, de nagyon konok, makacs is tud lenni, és nagyon nehezen enged el. A Bikának fontos a biztonság, nehezen változtat a régi megszokott dolgokon. Gyakorlatias, racionális. Sokáig tűr, türelmes, de ha egyszer kijön a sodrából, akkor olyan, mint a megvadult bika.

A rohanó Kos után a megpihenés, a nyugalom, a derűs szemlélődés időszaka. A tavasz közepe, a virágba-szerelembe boruló természet hónapja. Minden, amit elindítottunk, amibe belevágtunk most rögzítésre vár. A bőséges és a szépséges és a földi-hétköznapi örömök ideje.

Nyári zápor tavasszal.Teljes odaadással serkenti a tavasz buja kibomlását.Énrám is nagy hatással szokott lenni minden új tavasz,de az idén nem igazán történt meg.Lehet hogy öregszem.