Ószeres

Álmomba eljött a Nagy Ószeres,
Aki vesz és elad és veszt és keres.
És rongyot és régi ruhát hajagál
S az udvarban hangosan kajabál.

Kajabál, mint egy zsidó, Fodor vagy Radó
És azt énekli: mi van eladó?
S lehet az áru Kovácsé vagy Mandlé,
Ő egyre mondja csak, handlé, handlé handlé.

És vesz régi szívet, ha ütött vagy kopott,
Mely valaha ugrált és táncot ropott
S most billentyűjén a nyomor kalapál,
Mindegy neki megveszi és csak kajabál.

És vesz régi reményt, mely nem teljesült
És száraz kenyeret és vesz tejbesült
Pogácsát, mit anyánk útra adott,
De kővévált és tarisznyánkba maradott.

És vesz álmot, mely ragyogó és fiatal
S mit be nem váltott az álomhivatal
S váltót, melyen nincs forgató és kezes
S számlát, melyen ez a szó áll csak: fizess.

Abbahagyott tervet és jószándékot
És el nem küldött újévi ajándékot
És ki nem költött húsvéti tojást,
Elfecsérelt időt és vízfolyást.

Mindezt tömi-rakja nagy batyuba,
Mert ő egy jó és gondoskodó atyuka.
S ha véget ér egykor a földi fogház,
Vár ránk odafönn egy mennyei zálogház

S ott ki-ki megkapja magáét ingyen
S makula nem lesz sok rongyon és ringyen
Álmomba eljött a Nagy-Ószeres,
Ó, hát ne gyűlölj, ó szeress, ó szeress!

Jónás Tamás

HORÁNYI ÖNKÍVÜLET

ködöt patkol az értelem
a nap fényes lova remeg
kényes állat kénytelen
önmagát nem érteni meg
beszélni nem tudó soha
meg nem született gyerekek
szelíd tipegő ostroma
némítgatja a szigetet
mezítláb áll egy kisleány
bokáját rágja egy kutya
még kisebb lány az oldalán
soha már nem talál haza
bokorban zizeg egy kamasz
veri az apja azt hiszi
némaságában nincs panasz
reménykedik hogy élvezi
macskák serege nyávog át
dunán szeleken éveken
szerelmek nyári táborát
bontogatja a félelem
már itt a tél mert itt maradt
a szívbillentyűkben pihent
túlél akármilyen nyarat
vért és nem hideget jelent
két fiaim bocsássatok
ne meg csak el egy hűlt apa
téveszt nyitányt és zárlatot
csak szégyenébe tér haza
vihar van és a fák buták
saját bokájukat verik
kifele nőnek egyik ág
sem érhet kint az istenig

Áprily Lajos

Trauma

Irtóztató volt. Mélyre ásd,
hogy rém-arcát ne lásd, ne lásd,
vess rá gyepet s döngöld le jól,
gyűjts rá fatörzset és követ,
vagy ültess vadbokor-tövet,
ne törhessen fel föld alól.

S ha rossz sugallat arra küld,
azt a helyet kerüld, kerüld.
S ha látod, bokra megremeg,
mondd: madárszárny ütötte meg,
s ha tájékán a föld dobog,
mondd: nem, nem ő – vakondokok.
S nehogy pokol kínjára juss,
takard el arcod s messze fuss.

Kóródy István

Távolodás

Ha a hullám partba harap, csak üzenet,
habok dühének hűvös üzenete.
Hideg halak tűnnek el mély kutakban.

Boldog percek féltése támad,
reszket biztos falak között.
Kérések hangzanak,
kérések hullanak tévedések között.

Metszett meleg pohárban hűvös ital,
lassan mindkettő langyossá változik.
Kétszeres biztonság számítássá szárazodik.

Fehérnél fehérebb,
színtelennél színtelenebb
közömbös kezek.

Hulló és hulló, fénylő és fénylő
fakó-üres színekkel eltelik,
féltés és ámulat, árulás
közönnyel keveredik.

Ametist: Sors-fonál

1.

Pókhálót szőtt a Sors köréd:
egymásba futó szálak, halvány
ezüstös fény-csíkok új áldozatra
várnak - feszül, szakad a pók-fonál
léted vergődik benne, eltépni csak
egy mozdulat, ha hozzá erőd lenne
de félsz... megszólal ott belül a
rémület harangja, körülvesz lassan
a Sötét, és bezárul a csapda.

2.

Pókhálót szőtt a Sors köréd
egymásba futó szálak, halvány
ezüstös fény-csíkok új áldozatra
várnak - feszül, szakad a pók-fonál
léted vergődik benne, eltépni csak
egy mozdulat, ha hozzá erőd lenne
és megteszed... nem rémít ott belül
a félelem harangja, eloszlik lassan
a Sötét, és kitárul a csapda.