Jónás Tamás

HORÁNYI ÖNKÍVÜLET

ködöt patkol az értelem
a nap fényes lova remeg
kényes állat kénytelen
önmagát nem érteni meg
beszélni nem tudó soha
meg nem született gyerekek
szelíd tipegő ostroma
némítgatja a szigetet
mezítláb áll egy kisleány
bokáját rágja egy kutya
még kisebb lány az oldalán
soha már nem talál haza
bokorban zizeg egy kamasz
veri az apja azt hiszi
némaságában nincs panasz
reménykedik hogy élvezi
macskák serege nyávog át
dunán szeleken éveken
szerelmek nyári táborát
bontogatja a félelem
már itt a tél mert itt maradt
a szívbillentyűkben pihent
túlél akármilyen nyarat
vért és nem hideget jelent
két fiaim bocsássatok
ne meg csak el egy hűlt apa
téveszt nyitányt és zárlatot
csak szégyenébe tér haza
vihar van és a fák buták
saját bokájukat verik
kifele nőnek egyik ág
sem érhet kint az istenig