átfúrta, mint a dárda,
s a szürke ködmön
fénylő díszt kapott,
magára tűzte ékül
a napot

S míg a fénygömb
ott tündökölt az égen,
én földi porszem
megigézve néztem,
olyan volt,
mint egy óriás mosoly,
s szertefoszlott
tőle a ködgomoly.

Így harcolt ő
a köddel és sötéttel,
s mikor a föld
elfordul tőle éjjel,
ő akkor is
ott virraszt őrhelyén,
s rést vág
az egek függönyén.

Ó, jól tudom,
hogy nem miattunk fénylik,
de a gyümölcs
mégiscsak nékünk érik,
belőle árad
minden, ami éltet:
a kezdettől változó őstenyészet.

Tudom,
de mindig újra megcsodálom,
mikor áttör
a ködlő láthatáron,
tavaszidőn
dicsfényben tündökölve,
s ősszel,
mikor búcsúzva néz a földre.

A hervadás is
gyönyörű a fényben,
őt látom
minden sárguló levélben,
még a bogáncs is,
mint a színarany...
egy kicsit én is süttetem magam!

de akad köztük, ami nincs sehol,
mert újra, s újra fel, magasba száll,
nem is levél, boszorkány, vagy halál?
Vagy álom, mely csak a lelkünkben él?
Köd? Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd, de többé nem lehet,
bár híre sincs, s nem jön más üzenet
csak ősz, csak fény, csak hulló levelek.
Töppedt avart rugdosva lépkedek.

Tőlem panaszt ne halljon senki.
Amíg van út, tovább kell menni.
Avart rugdosva? Foszló álmokat
számolni? Évet , hetet, napokat?
Mérlegre tenni, hogy mit értem el?
Nem érdemes. Az idő másra kell.

A meglévőnél százszor többet ér
az, ami csak a képzeletben él,
mert álmaidban mindig visszajár
mint múlt tavasz, mint izzófényű nyár,
mint őszi csend, mint szálló csöpp levél,
utána kapnál, több a semminél…
Kérdezheted, csak álmodban felel.
S ha nem kérdeznéd többé? Ne tagadd!
Hajnaltájt megszorítja torkodat…

elorzott minden drága színt,
smaragdot, türkizt és rubint,
szikrázóbb, mint a gyurgyalag,
begytollán bíboros szalag,
a kékcsókánál kékje szebb,
a jégmadárnál ékesebb.
Véredben él, álmodban ég,
egyetlenegy gyönyörűség.
S míg mohón űzte két szemed,
futott, futott az életed...

S mikor fejedre hó szitál
s szemed téveszti már a színt
s a fényt nem bírja már
s a szép már nem dédelgeti:
egy suhogó hang meglegyint,
s tapogató kezedre száll
s káprázó tollát kelleti
a ragyogó madár!