Az intelligens tervezés nem kreacionizmus

Az evolúcióelmélet pártolóinak (egyben az intelligens tervezés elmélet ellenzőinek) jellegzetes harcmodora, hogy próbálják egybemosni az evolúcióelmélettel vitatkozó különböző szemléletmódokat.

Fontos megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy az intelligens tervezés elméletét szakképzett természettudósok dolgozták ki az elmúlt évtizedekben, a molekuláris biológia és más tudományágak tudásanyaga alapján. Az intelligens tervezés tehát egy empirikus alapon álló alternatív tudományos gondolat, amely szerint az élővilág egyes jellegzetességei értelmes tervezés révén magyarázhatóak meg legjobban, nem pedig véletlenszerű természeti folyamatok eredményeképpen. Kijelentései között semmi olyan nem szerepel, amely a bármely felekezet speciális tanítása lenne, maximum csupán egy filozófiai értelemben vett teizmus felé mutat.

Az intelligens tervezettség detektálása az élővilágban elvileg azt a lehetőséget is magában hordozza, hogy a tervező értelem nem a „természet fölött”, hanem azon belül található, tehát a tervezettség valamilyen más bolygón lakó értelemre utal. A tervező kiléte azonban nem tehető tudományos kutatás tárgyává. A tervezéselmélet legtöbb képviselője szerint Isten a tervező, de ez nem képezi az elmélet részét, az erről való állásfoglalás minden ember személyes meggyőződésén, világnézeti szabadságán múlik.

A tapasztalati megfigyeléseken és következtetéseken alapuló tervezési szemlélet módszertanát és állításait tekintve gyökeresen különbözik a kreacionizmustól. A kreacionizmus kifejezést vallási alapon álló felfogásokra használják, leggyakrabban az Amerikában ismert bibliai kreacionizmusra, amelynek legnépesebb irányzata fiatal (6-10 000 ezer éves) Földben, valamint özönvízben és hatnapos teremtésben hisz.

Jelentős ismeretelméleti és álláspontbeli különbség van tehát a két csoport között. Ennek ellenére gyakran találkozunk a kritikusok részéről a két felfogás összemosásával. Ennek oka feltehetően abban rejlik, hogy az alacsony társadalmi és tudományos támogatottságú kreacionista felfogáshoz „csapva” az intelligens tervezést, rontani igyekszenek annak hitelét. Továbbá, mivel az amerikai bíróság 1987-ben úgy döntött (véleményünk szerint helyesen), hogy a bibliai kreacionizmus nem oktatható az iskolákban, így az összemosás révén az evolúció hívei azt próbálják elérni a tengeren túl, hogy ez a kiutasítás automatikusan az intelligens tervezésre is vonatkozzon. Az intelligens tervezés azonban önálló irányzat, melynek érvrendszere önálló figyelmet és mérlegelést érdemel.

A semmi álma

Elszenderült a Semmi
És azt álmodta, hogy Valami lett,
S az a Valami – én vagyok!

És azt álmodta, hogy a messzeségben
Előttem egy szent Cél ragyog,
Egy ismeretlen Cél,
Amely felé megyek, megyek…

És jönnek szembe utasok
És kérdeznek: honnan jössz?
És felelek rá: nem tudom!
És kérdeznek: hová mégy?
És felelek rá: nem tudom!

Lopódzva jő az Alkony, -
Lilába olvadnak a zöld mezők
És szürkébe a kék hegyek,
És én fáradtan, csüggedt fővel
Megyek, megyek!… -
- – - – - – - – - – - – - – - – -
Milyen furcsákat álmodik a Semmi!

A költő

Rólam keresztelték el a világot,
Nekem zenélnek a Hét Csillagok,
Velem harcol az ördög, isten ellen
Hozzám sietnek a szép kisdedek.

Bennem feszül a kéj, fehéren izzó,
Belőlem buggyan aztán langyosan,
Rajtam cikázik át az úr haragja,
Teherben tőlem duzzadnak a fák.

Engem idéz, ki sóhajt itt e földön,
Felém rohan a parttalan dagály,
Miattam ránt kardot a büszke Bosszú
Mögöttem bűzlő véres bűnökért.

Előttem köd, helyettem senki, semmi,
Köröttem fény, utánam néma csönd -
És mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam.

Egy igazán nagy és nagyhatású író, gondolkodó és politikus, aki ellen az írók, a gondolkodók és a politikusok nagyobbik részének kifogása volt, és részben máig is van. Aki olvassa, elragadtatottan teszi le a könyvet, de aki róla olvas lexikonokban vagy világirodalom-történetekben, az állítólagos korlátairól értesül. Az írás művészei politikai propagandistának tartják, a politikusok művészekről író szépléleknek, a gondolkodók szórakoztató mesélgetőnek és hatásvadász színpadi szerzőnek. A szórakoztató irodalom kedvelői túl nehéznek, filozofikusnak, legjobb esetben elég érdekes zenetörténésznek. Ráadásul a csökönyös maradiak ijesztő kommunistának, a kommunisták ijedt kispolgárnak vélték és vélik. Leghelyesebb őt magát olvasni, vele lelkesedni és vele izgulni regényei és drámái mellett. Akkor elhalványulnak a vélemények, és megmarad a nagy író varázsa.
Régi paraszti eredetű polgári családból származott, őseit a XVI. századig tudta nemzedékről nemzedékre nyilvántartani. Lehetett tehát oly gátlástalanul bátor, hogy olykor Franciaország ellenségének tartsák. Lehetett olyan egyértelműen pacifista háború idején, hogy a fegyver megszállottjai nem is egyszer igyekeztek bűnösként, olykor egyenest hazaárulóként börtönbe juttatni. És volt olyan konok, hogy akkor se félt, amikor ugyancsak lehetett félnivalója.
Vézna, beteges külsejű embernek tűnt ifjúkorától mindvégig. Akik szerették — és azért mindig sokan szerették —, azok úgy vélték, hogy túl gyönge teste nem bírja sokáig. És tevékenyen, friss elmével bírta 78 éven át.
Az egyetemen történelmet és művészettörténetet tanult. A művészettörténetnek és esztétikának idővel tanára is volt. Közben ezek mellett ifjúkorától mindhalálig a zene volt a nagy élménye. Több hangszeren is játszott, sokan legszebb műveinek a muzsikusokról írt életrajzait tartják. Doktori disszertációja „Az opera fejlődése Lullytól Scarlattiig” volt. Később nagy sikerű, regényes életrajzot írt Händelről. Három egyszerre regényes és hiteles ismeretterjesztő könyvet Beethovenről, több tanulmányt is Wagnerről. Közben azonban megírta Michelangelo élettörténetét, majd Tolsztoj halála után a „Tolsztoj életé”-t. — Tolsztoj az egyik embereszménye volt. Még egyetemista korában hosszú levelet írt Tolsztojhoz, feltárta filozófiai, vallási, erkölcsi kételyeit. A már igen idős nagy orosz író bőséges levélben válaszolt. Habár személyesen sohase találkozhattak, de ettől kezdve tanítói-tanítványi viszonyban maradtak, és amikor a felekezeten kívüli vallásos keresztény Tolsztoj 82 éves korában meghalt, Rolland mintegy halotti koszorúként megírta az első — és talán mindmáig legjobb — Tolsztoj életrajzot. Rolland mindvégig Tolsztoj tanítványának érezte és mondta magát. Mellette Renannak, a nagy hírű, úgyszintén felekezeten kívül a kereszténység híres szakértőjének is tiszteletteljes követője volt. Ez a felekezeten kívüli istenhit ugyanúgy töltötte el lelkét, mint a zene és a zenetudomány.
Idővel a konzervatórium (a zeneművészeti főiskola) nagy tekintélyű zenetörténet-tanára lett. Sokan akkoriban rossz néven vették, hogy olyan nagy véleménye van a német zeneszerzőkről — Bachról, Händelről, Beethovenről, sőt a sok botrányt kiváltó Wagnerről is. Humanista szemléletével és magatartásával képtelen volt ellenszenvvel nézni a másféle emberekre. Harcos pacifizmusa a valóban hitt emberi egyenlőségből származott. Első nagy regényciklusa, vagy ahogy ő nevezte „regényfolyam”-a (Roman fleuve), a Jean-Christoph egy német muzsikus életéről, fejlődéséről, küzdelmeiről szól. A nyolc regényt felölelő eseménysor egyszerre korrajz, lélekrajz, eszmetörténet, kritika a közelmúlt és az akkori jelen zenei életéről. A nagy remekművek közé tartozik, az eszmei telítettség és a szórakoztató eseménysorozat olyan egysége, ahol az ismeretterjesztés a szépség szolgálatában áll. Eközben kultúrtörténetet és esztétikát tanít. Műve hitvallás is a kölcsönös megbecsülés erkölcsi parancsáról. Szinte természetes, hogy az írók és olvasók egy része tudományoskodó ismeretterjesztésnek tartotta, a tudomány szakértői szórakoztató mesélgetésnek. Mégis: világsiker volt, helye azóta is a világirodalom nagy klasszikus művei között van.
Érzelmi életét is nagymértékben befolyásolta érdeklődése. Több felesége, szerelme tanúskodik életéről. Első felesége egy nála idősebb szép és okos asszony volt, aki egyenesen a zenetörténetből lépett melléje: korábban előbb Liszt, majd Wagner szeretője volt, mellettük egy ideig Nietzschéé. Néhány év múlva elváltak, következtek muzsikus-asszonyok, majd utolsó, most már mindvégig kitartó felesége egy orosz emigráns arisztokrata özvegye volt. De akkor már életét nagymértékben befolyásolta mindaz, ami az orosz forradalomban történik. Akkor már Gorkijjal levelezett, idővel járt a Szovjetunióban, és személyesen is összebarátkozott Gorkij-jal. Egyébként is számos jelentékeny íróval volt jó barátságban. A kitűnő osztrák íróval, Stefan Zweig-gel az első világháború éveiben Svájcban kötött szakadatlan barátságot és politikai bajtársi viszonyt. Mindketten harcos pacifisták voltak, a háború alatt emigrációban éltek. Rolland a háború első éveiben indulatosan mérges volt még Anatole France-ra is, mert az egy ideig még nacionalista hevülettel kívánta a francia győzelmet a németek ellen. Zweig ugyanakkor indulatosan haragudott Thomas Mann-ra, mert az egy egész rövid ideig nacionalista lelkesedéssel kívánta a német győzelmet a franciák ellen. — Ez a két kitűnő írásművész egymást erősítette, és egymástól nyert nagyobb erőt a következetes humanista pacifizmusra. Érdemes egymás után elolvasni Rolland könyvét Zweigről és Zweig könyvét Rollandról. Kölcsönösen még életükben életrajzot írtak egymásról. Ez a két könyv együtt a XX. század morális és politikai humanizmusának talán legszebb, egymást kiegészítő vallomása.