Így lassan megvakulni: tudni.
Sötét sorok - míg lámpafény villan -
földízű barna barlangjaiban
bolyongós délután előrejutni.
Ott ülni hálóból szőtt szirteken
gyermekpillangó-szálból palotában;
még felfogni: a kávé lopta vágyam
s a falak zörrenését csendesen.
És nézni: fehér felületükön
mint szikkad füst-bányái álma;
mosolya mottó - fejfájásba zárva.
Hát szégyennel kerestem tükrömön,
de nem találtam arcom hátterében;
s most lehunyt szemmel, késve üldözöm.
A dél-előtt.
A sziget zöld kristálytömbje fenyővé karcsúsítja őt
A pillanat megfelezi az időt.
Pillanat a pillanat előtt.
Mint a vonatkocsi kattogó félálom-zenéje
Úgy csuklik szét a tájban a pillanat sárga kénje.
Hát miféle tüzes villámok alkotta pillanat,
Mi csendben ekhózik a barlang-barnaság, gyíkfekhelyek alatt
Szemem belső rétegén lusta-kék
Megjelölt valaha a pitypang nevetés
Virágpor vulkán hívta tüsszenteni az eget,
S bogaraim szárnycsapása megkövesedett.