|
Kedves virág! Nyíló tavasszal Törékeny élted megfogan. Sarjadsz, virúlsz, amíg nyarad tart, Pompátlanúl, de boldogan.
S ha jő az ősz: elhalsz szelíden, Mint gyermek-ajkon a mosoly. Szép hervadásod végsohajja Illat gyanánt a légbe foly.
Ó kis virág! Taníts meg engem, Hozzád hasonló mint legyek? Hogy míg nyaram tart: könnyü kedvvel Derűt, borút egyként vegyek...
S ha itt az ősz, és mindenemtől, Amit szerettem, válni kell: Hogy akkor, mint te, oly nyugodtan, Oly szent-szelíden múljak el!
|