Babits Mihály:Életfilozofia

(Ha tudós lennék, itt talán elmondanám, hogy különben is milyen kétes értékű dolog az az életfilozófia, mint tudomány. Hogy kell élnem? - ez talán az erkölcstan kérdése - Hogy kell élnem, hogy lehető boldog legyek? (az ókori erkölcstan kérdése) - de hiszen minden embernek más a boldogsága, másoknak kell lenni eszközeinek is! A dologból legfelebb egy Wells értelmében felfogott Utópia-tudomány lesz: a mai kor ideális átlagembere milyen élet mellett lehet legboldogabb? Akkor meg kell alkotni a mai ideális átlagember képét; aztán jönne egy lélektani kérdés: az ilyen ember mily élet mellett érezné magát a legboldogabbnak?)

Mégis van valahol igazi életfilozófia, egyéni és mégis általános, s épp ezért sohasem unalmas; sőt szenvedéseimben esetleg vigasztaló, nagy érzelmi hatásával akaratomat is irányítani képes, termékeny életfilozófia: a nagy költők műveiben. S a nagy életfilozófusok csak annyiban voltak azok, amennyiben nagy költők is voltak. Most már feltehetem a kérdést (egyelőre elég utópikusan): nem jöhetne-e egy nagy tudós, aki e sok-sok nagy költőnek elszórt életfilozófiáját egy hatalmas rendszerré tudná önteni s ezáltal tudománnyá tenni? aki azt, amibe a költői ihlet belátott, a tudomány számára értékesítené? A gondolat tán nem egészen lehetetlen, s sok nagy filozófus részben valósította is (elsősorban Schopenhauerre gondolok).

Szitnyai Elek az Életfilozofia (sic) Problémái című új könyvében még legközelebb ehhez áll; de rendszere csak külsőleges: s felosztásai csak címszókat képeznek, melyek alatt céduláit elrendezheti. Mert céduláz ő, nem gondolkozik; és a nagy költők és tudósok mellett még egyes lapok Különféle rovatát is kicédulázza. A válogatásban pedig különös előnyben részesíti a közhelyeket úgy, hogy könyve a közhelyeknek valóságos antológiája. A szerzőnek láthatólag csak az a célja, hogy művébe egész tudását belehordja, s elfelejt arra gondolni, hogy területét pontosan meghatárolja vagy célját igazán kijelölje. Senki se lesz okosabb ettől a könyvtől: az egész egy sivár mozaik, amelyben a szürke szín az uralkodó. És az összegyűjtött olvasmányok egyáltalán nem rendszeresek. Kimaradnak az életbölcsesség irodalmának oly nagy alakjai, mint Montaignes, Bacon; de szerepelnek egészen közepes német könyvek, s angol és görög munkák német címmel, minden jelzése nélkül annak, hogy fordítással állunk szemközt.

A könyv jó vastag.

Szitnyai szorgalmas író és olvasott filozófus: igen csodálom és sajnálom, hogy ilyen lapos könyvet írhatott. Azt hiszem, jobb lenne, ha filozófusaink kevesebbet olvasnának és többet gondolkoznának. Nietzsche mondja egy egyetemi előadásában, hogy nem lehet biztosabban tönkretenni az eredetiséget, mint ha minden szabad percünkben egy könyvet veszünk kezünkbe. A mi mai tudósaink valóságos olvasógépek:

Mintha mit a világ nyomdái nyomnak,
Fejükbe kéne férni mind a lomnak.

Reichard Piroska

A hallgatás

Belefáradtam a magánosságba
és a nagy csöndességből útra keltem,
hogy megtanuljak magamról beszélni;
visszhangos szóra vágyódott a lelkem,
amitől megszólal a hallgatás.

És jártam ott, ahol mosolyg az élet
s bús titkuk nincs a ragyogó szemeknek
és a nevetőkkel nevettem én is:
mit is beszéltem volna, hol nevetnek?
és egyre mélyebb lett a hallgatás - - -

S hulltak szívemre fáradt bús szavak
csöndes szobákban, tanyáin a gondnak
s én vigasztaltam és sirattam őket:
mért szóltam volna, hol úgyis zokognak?
és egyre mélyebb lett a hallgatás - - -

És nevetek és sírok és beszélek,
ha nevetnek, beszélnek, sírnak mások;
szemembe csillannak, szavamba csengnek
idegen örömek, idegen gyászok,
és egyre mélyebb lesz a hallgatás - - -