Rejtő Jenő: Hazugság?

Szent imákkal beteg szívvel
Mások csodáit megcsodálva
Várjuk a reggelt eltűnődve
Míg igénytelen száz csendes óra
Messzeröppen.

Délibábok futó lidércek
Hazug mesék sok cifra ének
Hiába várnak találkozóra?
Hiába mondok bús szemednek
Tündérmeséket?

Hazugság hogyha csendes éjjel
Agyon kínzott fáradt szívemmel
Ígérek Néked szent csodákat
Igaz jövőről boldog nászról
Melódiákat?

Hazugság, hogyha tikkadt ajkkal
Forró testtel szent reménnyel
Hiszünk magunkba dús szívünkbe
S összebámul sápadt arcunk
Mindent váron?

Hazugság minden esküvésünk?
Minden könnyünk minden álmunk?
Ezer csodás színes reményünk
Mit összebújva csöndben várunk
Égi órán?

Hazugság, hogyha fáradt testtel
Imádkozva eltűnődünk
S az élet míg mi csendbe várunk
Másnak hoz meg mindent, mindent;
Hazugság, hogyha mégis várunk?
Hazugság, hogyha hisszük Istent?...