Kis rondó Salvador Dalí modorában
 
Ha az idő anyag,
ha csak lesz, ami volt,
ha a bűn elszakad,
s újulni összeforrt,
ha folyvást megdagad
s kilencet lép a hold,
ha úgy vágódsz hanyatt,
mint kit a nap tiport,
mihez fogsz, óvd magad,
ne játszd a Nagy Frivolt,
ne légy több, annyi csak,
mint kő a part alatt,
part hátán kőnyi folt,
melyre rálép a hold,
ha a bűn elszakad,
s újulni összeforrt,
ha az lesz, ami volt,
s az idő csak anyag,
mint a kő, mint a nap,
mint a víz, mely apad,
mint a hold, mely alatt
tested hold kirakat,
annyi csak, s ennyi vagy,
a világ ide forrt,
csak az lesz, ami volt.

Hálaadás-parafrázis
          
              Szememnek Weöres nyitott új mezőt,
              Illyés tanított ízére a dalnak,
              és Pilinszky, hogy meg sose hajoljak
              a korszellem s a kordivat előtt.
          
          
              Elkésett időm egén ők lobogtak,
              mint fároszok, vezérlő tűzjelek.
              A deszka: vers, ezt Ágnes mondta meg,
              s Vas Pista, hogy a visszhang is vacoghat.
          
          
              Negyventől tettem magasra a lécet.
              A kicsi térben megidéztem Yeatset.
              Ők lánggal égnek, én vagyok az emlék.
          
          
              Oltárom nincs. A század félhomályán
              hat nagy halottat burkol gézbe hálám.
              Bárcsak a porban lábnyomuk lehetnék.
          
          2001. május