Hálaadás-parafrázis
          
              Szememnek Weöres nyitott új mezőt,
              Illyés tanított ízére a dalnak,
              és Pilinszky, hogy meg sose hajoljak
              a korszellem s a kordivat előtt.
          
          
              Elkésett időm egén ők lobogtak,
              mint fároszok, vezérlő tűzjelek.
              A deszka: vers, ezt Ágnes mondta meg,
              s Vas Pista, hogy a visszhang is vacoghat.
          
          
              Negyventől tettem magasra a lécet.
              A kicsi térben megidéztem Yeatset.
              Ők lánggal égnek, én vagyok az emlék.
          
          
              Oltárom nincs. A század félhomályán
              hat nagy halottat burkol gézbe hálám.
              Bárcsak a porban lábnyomuk lehetnék.
          
          2001. május