Hajdu Sára
Látod ?
Mivé lettem, látod ?
Látod ? Mivé lettem ?
Hófehér volt a szárnyam,
mikor ideérkeztem.
Szélesre tártam,
hogy öleljem,
az egész világot,
Árva szívekbe ültettem
viruló lélekvirágot.
Mivé lettem, látod ?
Látod ? Mivé lettem ?
Szúrós bokrok között
pillangót kergettem.
S nem törődtem a sebekkel,
miktől véres lett a ruhám,
Tiszta hangjegyeket keresve
szaladtam a hamis után.
Vigaszt formázott ajkam,
annak is ki nem kérte,
Reményt csillogtam
a szóra éhező szemébe.
S voltam dal annak,
ki rég nem hallott éneket,
Megfakult arcokra festettem
mosolygó képeket.
S mégis, mivé lettem, látod ?
Látod ? Mivé lettem ?
Magamnak nem találtam vigaszt,
bármerre kerestem.
Nem találtam két kart,
mely otthonom lehetne,
Halott álmaim
mellém lesznek eltemetve.
S csak néhány elhullt tollpihét,
mit kitépkedtek az évek,
Hagyok itt emlékül
az unatkozó szélnek.
Hogy repítse a magasba,
honnan tisztán érkeztek,
Csak szeretni akartak,
s látod mivé lettek ?