Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes

2013. augusztus 04. 12:21 - lilamagnólia

ORGANO HISTÓRICO.- La Almunia de Doña Godina. Tañer con

komment
2013. augusztus 02. 12:17 - lilamagnólia

Vers

Nagy Gáspár

A bűnök szekrényéből

A bűnök szekrényéből kicsap a naftalinbűz
elviselhető még - bár lángolnak a nyári
ruhák kalapok övek mikor a pokol előtti
első földi kör [így ilyen jól fűthető]

tehetnek ők valamiről is? - kérdik a
pattogó fától síró fogasoktól melyeken
mint akasztottak himbálóznak gyűrötten
és álmatlanul az igazi próba előtt

az éjszaka telik iszonyú lassan
a harmattól és falak salétromától
átnedvesedik a vászon a gyapjú a karton
minden fonál csipke lélegzetvékony cérna-szál

[és száll a jajgatás a pokol mágneséig]
beivódik és beevődik minden a bűnök rendjébe
is ahogy jajgatnak a deszkák a tűzön

hangjuk megannyi bűn vezeklő folyama
az elsistergő káromkodások fekélyes beszédek
gondolatban elkövetett gyilkosságok hűtlenségek
felebarátaink megkövezésére kölcsön a kezünk

odanyújtottuk szívünkkel együtt régtől
a naftalint meg az ördög bukott segédei hozzák
öntik a ruhák-kelmék nyakába [- de itt valami
fatális félreértés lenne mikor csikordul a zár -]

a lobogó lángból kizuhan a végső ítéletre
föltámasztott ember aki ócska göncei közé
e szekrény gyúlékony bunkerébe tévedt s lángol magában

lángol bűneivel - csak a szekrény ácsa olthatja el
s törölheti le a förtelmes naftalinbűzt:
a pokol beígért és szakadatlanul kiömlő illatát

komment
2013. július 29. 16:43 - lilamagnólia

Vers

Pilinszky János: ARANYKORI TÖREDÉK

U. E.-nek

Öröm előzi, hirtelen öröm,
ama szemérmes, szép anarchia!
Nyitott a táj, zavartan is sima,
a szélsikálta torlaszos tetőkre,
a tenger kőre, háztetőre látni:
az alkonyati rengeteg ragyog.
Kimondhatatlan jól van, ami van.
Minden tetőről látni a napot.

Az össze-vissza zűrzavar kitárul,
a házakon s a házak tűzfalán,
a világvégi üres kutyaólban
aranykori és ugyanaz a nyár!
És ugyanaz a lüktető öröm;
dobog, dobog a forró semmiben,
ellök magától, eltaszít szivem
és esztelen szorít, szorít magához!

Mi készül itt e tenger ragyogásból?
Ha lehunyom is, süti a szemem;
mi kívül izzott, belül a pupillán,
itt izzít csak igazán, idebenn!
A világ is csak vele fényesűl,
az örömtől, aminek neve sincsen.
Mint vesztőhelyen, olyan vakitó
és olyan édes. Úgy igazi minden.

(1949)

komment
Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes
süti beállítások módosítása