BAKA ISTVÁN
GYÓNTATÓ FEHÉRSÉG

Hóhullás némasága,
te gyóntató fehérség,
függönyöd előtt állva
vallok – feloldozol még?

Meggyónom gyávaságom,
magányom, rettegésem,
gyónom meleg kabátom,
kiszikkadt ölelésem.

Tudom, hazám is méltán
nem fogadott fiának,
bár cinkosa lehettem,
mint folyondár a rácsnak.

Vérem – piros didergés,
ereim jégvirága,
hasztalan dermed Isten
sötétlő ablakára.

Lucian Blaga :
CSEND

Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom,
hogyan szitál a holdfény ablakomra...

Egy furcsa hang
idegen dalra gyújt szivemben,
s vágyról dalol, amely nem az enyém.

Mondják: ősök, kik kora sírba mentek,
erükben ifjú vérrel,
vérükben roppant szenvedéllyel
s lobogó nappal szenvedélyeikben,
jönnek,
el-eljönnek tovább folytatni bennünk
a kettéroppant életet...

Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom,
hogyan szitál a holdfény ablakomra...

Ki tudja, lelkem, ezredév után
kiben fogod te is dalolni egykor
édes húrján a csendnek,
éj hárfáján -– a szívbe fúlt vágy
s a kettétört élet-remény dalát?... Ki tudja?...
Ki tudja?

- Áprily Lajos fordítása


Lucian Blaga :
LINISTE

Atâta liniste-i în jur de-mi pare ca aud
cum se izbesc de geamuri razele de luna.

În piept
mi s-a trezit un glas strain
si-un cântec cânta-n mine-un dor
ce nu-i al meu.

Se spune ca stramosii cari au murit fara de vreme,
cu sânge tânar înca-n vine,
cu patimi mari în sânge,
cu soare viu în patimi,
vin,
vin sa-si traiasca mai departe
în noi viata netraita.

Atâta liniste-i în jur de-mi pare ca aud
cum se izbesc de geamuri razele de luna.

O, cine stie - suflete, -n ce piept îti vei cânta
si tu odata peste veacuri
pe coarde dulci de liniste,
pe harfa de-ntuneric - dorul sugrumat
si frânta bucurie de viata? Cine stie?
Cine stie?