2013. augusztus 27. 17:59 - lilamagnólia Vers Csák Gyöngyi Variációk egy témára Méltatlankodásaidbólfelszakadó bánatsötétségbe döfött késevérzi be az éjszakámat Dühödt hallgatásaimbólfelráz világvárosi fényedvárom az elodázott pillanatot,melyben a rendnek meg kell érnie. Nemcsak tömjént árasztanakverseid: erõs törvényszagot;túl tömény a levegõd: a kár egy híd,mely lelked a lelkem közé szorult. Hangodra hangom hullik,aládúcolva a perceket,lassan készítsem a leltártparancsolja szellemed. Attilám, hát nincs menekvésfolyvást csörg az óra,tetszik vagy nem velem maradszelkísérhetsz a legutolsó útra. Emberarcú motívumbanvédném az ábrát,kedvedért még Judit lennék,vagy megértõbb Flórád. Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik 0 komment