Nagy Gáspár

A bűnök szekrényéből

A bűnök szekrényéből kicsap a naftalinbűz
elviselhető még - bár lángolnak a nyári
ruhák kalapok övek mikor a pokol előtti
első földi kör [így ilyen jól fűthető]

tehetnek ők valamiről is? - kérdik a
pattogó fától síró fogasoktól melyeken
mint akasztottak himbálóznak gyűrötten
és álmatlanul az igazi próba előtt

az éjszaka telik iszonyú lassan
a harmattól és falak salétromától
átnedvesedik a vászon a gyapjú a karton
minden fonál csipke lélegzetvékony cérna-szál

[és száll a jajgatás a pokol mágneséig]
beivódik és beevődik minden a bűnök rendjébe
is ahogy jajgatnak a deszkák a tűzön

hangjuk megannyi bűn vezeklő folyama
az elsistergő káromkodások fekélyes beszédek
gondolatban elkövetett gyilkosságok hűtlenségek
felebarátaink megkövezésére kölcsön a kezünk

odanyújtottuk szívünkkel együtt régtől
a naftalint meg az ördög bukott segédei hozzák
öntik a ruhák-kelmék nyakába [- de itt valami
fatális félreértés lenne mikor csikordul a zár -]

a lobogó lángból kizuhan a végső ítéletre
föltámasztott ember aki ócska göncei közé
e szekrény gyúlékony bunkerébe tévedt s lángol magában

lángol bűneivel - csak a szekrény ácsa olthatja el
s törölheti le a förtelmes naftalinbűzt:
a pokol beígért és szakadatlanul kiömlő illatát