Bús strófák

I.
Valami fájó ürességet érzek,
Mintha a lelkem szakadt volna ki,
Mintha mitől már régóta vérzett,
Egyszerre oltaná bele valaki.

Valami kínzó bánat ül rajtam,
Mintha egész föld ülne szívemen-
S szinte tudatlan suttogja ajkam:
Elment-s nem látom tán sohasem.

II.
Mit viszesz tőlem? Egész világot;
Imbolygó tűzként lobogó lángot.

Nekem világ volt. Neked – tán semmi.
S mégis – óh nem tudom visszavenni.

III.
Van még sok, amit el nem mondtam –
Csak itt suttogom félálomban.

Aki lesse beszédünk, itt nincs kém –
Ketten vagyunk csak: te, meg én.

Az éjben fénybogár világol
És harang kong valahol távol,

Egy-egy ezüst hang ahogy kicsendül,
Egy könny lepereg szemembül –

S a szót, amit még el nem mondtam,
Suttogom halkan, félálomban.