Soóky Melinda

Az éj palástja

Az éj fekete selyempalástja
Az alvó, néma tájra hullott,
Közepében egymáshoz bújva
Ragyognak álmos csillagok.

Lassan úszik a karcsú Hold
Az ég végtelen tengerén,
Ezüstszínű fátylat bont,
Hetykén a Föld arcába néz.

Vén platánok dús lombját
Csókolja a langyos szél,
Nehézfürtű, lila orgonák
Telt illata libben felém.

Puhán ölel a csend karja,
Békét lehelt a szívembe,
Lelkem burkát kibontva
Álom zuhan a szememre.