Salvatore Quasimodo
Jóslatok
Holdbeli cédrusok között,
aranyjelre felordított az oroszlán.
Előjel volt a földi üvöltés.
Kirajzolódott a szitom-ér
a halántékon, mely álomra hajolt,
hangod sötéten zúgott, mint a tenger.
Szívemből az ősanyag
kicsapódik, mint vízből a só.
Szétmállik a babér korszaka
és a nyugtalan lobogás
és az igaztalan kegyesség.
Semmivé foszlik
az álom leleménye
a te meztelen válladon,
mely mézillatot áraszt.
Hozzád futok, ó, bűvölet fészke,
mely nem vagy emberi már.
Holdfényes, esős meleg éjszaka titka
szunnyad szemedben:
ettől az égi nyugalomtól
romba dől a nemlétező gyermekkor.
Csillag-magányok moccanásaiban,
szétnyílásában a búzaszemeknek,
szándékában a faleveleknek:
vágyam kiáltása leszel.

Képes Géza fordítása