A kíváncsiság

Akkor lettem kíváncsi. Mire? A

mindenség tündöklő titkaira,

arra, ami adat és gondolat

s ami csak villózik e név alatt,

a képre kint, a tükörképre bent

s amit a tükör önmaga teremt.

A valóság üres kereteit

építgettem, mint méh a sejtjeit,

s vártam, amit majd a tapasztalat

gyűjt bele, a mézet, az igazat.

És gyúltak bennem álmok és csaták,

hitek próbái, pörök, kritikák,

szedtem magamba, okkal, oktalan,

ami jött, por, mag, pelyva, színarany:

száz éden zárult, nyílt száz új szezám

s csak én maradtam igazi hazám,

én, a néző… Azt adja a világ,

amit belelát a kíváncsiság.