Illyés Gyula
Magamban



	Magamban kutatom, Ki vagy.
Arrébb teszem a jót a rossztól -
	Melyikben vállalod fiad?
Istenem, kit választol?

	Szenvedtem, arcomon nyomát,
hordom még minden mozdulatban.
	Gyilkolván ismernék reád?

	Vagy rá a bûntudatban?
Iszonyban? Mint búvó patak
	kanyarogva tetteimben.
Eltûnsz. Fülelem hallgatag,
hogy munkálsz, forrsz, dobogsz benn.



Én fölkínáltam, ha segítsz,
	segítek én is néked,
hogy megszülessen bennem is
	csillogó gyémánt-lényed.

Kísértet! Rántanám karom,
	mint megszorított ujjak
bögyébõl a vér, árulón
	a könnyeim úgy hullnak.

S csak mosolygok félszeg mosollyal,
már mintha emléked keresném,
helyet cseréltünk már, be gyorsan
betelt a törvény.

Eredj, - mondom, de csak magamban,
eredj már, - s magamhoz ölellek,
mit elvesztettem én örökre:
a békét legalább te leld meg.