| Wislawa Szymborska Nem történik semmi kétszer Nem történik semmi kétszer, minden új a nap alatt; gyakorlatlanul születtünk, s halálunk is próba csak. Bár az élet-iskolában legbutábbak mi vagyunk, soha meg nem ismételjük egy telünk, sem egy nyarunk. Nincsen nap, mely kétszer jönne, két egyforma éjszakánk, nincs két csók egy tőről-metszett, pillantás, mely egybevág. Tegnap, mikor kiejtette nevedet egy csacska száj, úgy éreztem: ablakunkon behullott egy rózsaszál. Ma, hogy együtt vagyunk újból, elfordítom arcomat. Rózsa? Milyen is a rózsa? Virág az, vagy kődarab? Rossz órája életünknek, mért fakasztasz rettegést? Létezel - hát el kell múlnod, s elmúlásod ó, be szép! Mosolyogva, átölelve keressük, mi összefűz, bár különbözünk egymástól, mint kétcseppnyi tiszta víz. |
||
