Mindennapi

Segíts hát, szívem, megneveztelek,
kerék alá, tűzbe vetettelek,
vízbe dobtalak, rádtapostam.

Hazug estéknek társa voltam.
Hazug éjszakák, napfölkelték
zsibbadt tavaim megillették,
szólásra bírták színe-vesztett
ajkát elásott révületnek,
beföldelt ládáját a szónak,
elnémult ívét a mennyboltnak.

No, kishúgom, ha elborzadtál,
ha más vizeknél várakoztál,
ha szebb az írott szó a versnél,
ha omló parthoz közeledtél,
s ha ringató napunk ígéret
nélkül a pusztulásba tévedt,
megbízhatatlan hanghomályba,
s mellünkre ült a volt homálya:

az érzékenység hasznavehetetlen!
Élet és halál hasznavehetetlen.
A hallgatás is hasznavehetetlen:
soha öledben, soha közeledben,
s hadd sírjon az esetlen szó helyettem
(elhagytál szívem, megneveztelek).