Az álmatlanság dalaiból

Arnold Schönberg emlékének



1

Ki éjjel soká néz e homlokzatokra, mikor
a teljes Hold ellenfényében
feketéllnek,
azt gondolja: medencék e házak,
a Hold fénygyűjtői,
s ha megérinti ujja hegyével
a falat, érzi: holdnyirok.


Ha tovább képzelődik, vélheti:
kihalt uszodaváros ez.
Használaton kívüli
hold-bazének.
(Az árnyak fürdője lehetne,
ha járna erre valaki.)


S álmából – mint folyóból –
majd vízgyöngyösen s dideregve
lép ki.






2

Félszavak
Félmondatok
Kiáltás


Jajgatás mely
A fül irdatlan termeit betölti
Véget nem érő magyarázatok


Egyetlen értelmes szó
Mely az említett termekben eltéved




3

A párkányokon hó világít
függönyökben a füst mögöttük
felfordult székek tetszhalálban
hová jut még aki idáig


hová jut még aki idáig
felfordult székek tetszhalálban
függönyökben a füst mögöttük
a párkányokon hó világít


a párkányokon hó világít
– és így tovább






4

Ebben az éjben, ahol utcahosszat
a szél zavart beszéde kavarog,


ebben az éjben,
mint végzetes szó, villanyfény zuhan
vetetlen ágyra, dúlt szobára:


egyetlen ablak megvilágosul.