Évek és üvegek
        
          Én törhetetlen üvegek közt élek,
          sebesülékeny testem, mint a gyík
          a vaksi élek előtt áthasít.
          Megrendülnek, ahogy hozzájuk érek.
        
        
          A világ széthull. Idegek kötése
          a bomló hangulat elvének enged,
          elhagyva a legádázabb szerelmet,
          a feszes kapcsolatok gúzsát. És e
        
        
          nagy romlás kése szívembe hasít.
          Gyűjtögetem a kezembe a békét,
          a széjjelhullott évek törmelékét,
          az összetört kancsók szilánkjait.