Hermann Hesse

Bach egy tocattájához

Ősi csend mered... A sötétség az úr...
Felső résen át sugár tőre szúr,
Vak nemlétből markolva világ-mélyet,
Tereket épít, fénnyel éjbe ás,
Csucsokat sejtet, lejtőt, hasadást,
Légben hig kéket, földben sűrüséget.

Tetté s harccá osztja teremtve szét
A sugár a csirával-terheset:
A riadt világ gyultan felragyog.
Új rendbe áll, hová a fénymagok
Hullnak, minden, és fennen zengenek,
Hogy győz a teremtő és szép a lét.

És tovább, isteniránt lengve vissza,
Áthatol minden teremtményen, tetten
A nagy ösztön, az Atyát áhító.
Gyönyör lesz és szükség, kép, ének, tiszta szó.
Világok fölé dóm-ivet hajlitva,,
Szellemben, harcban, sorsban, szeretetben.

Vajda Endre fordítása