Megjön a tavasz tarkasága: fehér pöttyök és piros pontok, virágos fák, tavaszi gondok, tavaszi sírok ciprusága, fehér virág hull barna sárba, szelet mond az alkonyi pír is; halálvágy száll a bús muzsákba, mikor zöld köntösét cifrázza Irisz.
S megjön a nyárnak tarkasága: poros utak, száraz porondok, a kertkarókon piros gombok, ezüst zápor piros rózsákra, piros pipacs hullós virága; minden virág lehull, ha nyíl is; hajlós rozs érik a kaszákra, mikor meleg szemét kinyitja Irisz.
S megjön az ősznek tarkasága: aranyos lombok, piros lombok, gyümölcsös berkek, hangos dombok, sápadt levelek ordas ága, avarok zörgő pusztasága; a kósza szél kacag is, sír is: az estnek rögös ege sárga, mikor felhős fátyolát tépi Irisz.
Herceg! hátha megjön a tél is? Lesz fehérsége, barnasága, lesz jégvirágos tarkasága, mikor fehér gyászát felölti Irisz.
