Fehér Sára :
Naplemente..

Hova tűnt a szemből az a sok könnycsepp,
miben a nap képmását látva elmereng?
Hova tűnt az arcról az a mély rovás,
melyben úgy szalad az idő, mint a vízfolyás?
S hova tűnt el az a hang, az a kép...
S hova tűnt vele a messzeség?

A múlt - melybe most a perc képet ír -
feljajdul, magába roskad, és sír.
Mélán poroszkál burkában az agysejt,
hol kusza utakon az emlék még álmokat rejt.
De elkúszik már lassan az élet, s vele minden...
Rakott rokolyám, kiskabát, s alatta hófehér ingem.