Igmándi Szűcs István:

Öszelő gondolat

Langyos szellő fut nevetve
a ritka liget fái közt.
Csillan a Nap
s megremeg a falevél
ott a görcsös ágakon
halk zörejjel porba hullt és
sárrá vált az avaron.

Tűnő évszak - ifjúkor,
zord vonat hát átrobogsz
az életünk nyarán?
Nincs megállás, érzem,
de tán lassítsd le a rohanást,
tárd szélesre az időt!
S utunkból így hosszabb lesz majd
a verőfényes délelőtt.