Fabó Kinga : Őre, örök börtöne



Minden évszak sorra kerül.
Jön, jön, jön, könyörtelenül.
Megöl, hogy mindig ugyanúgy.
Hogy soha nincs sorrend-csere.
Hogy nem kérdezi, kértem-e.

Minden évszak meggyötör.
Jön, jön, jön, nem könyörül.
Őröl, őröl, őröl, őröl
ez a kitartóan gyűlő
energia, mint körhinta:

pályáján tart. Végleg
beletörve a kerékbe
– egyre holtabb, egyre élőbb –
forgok vele minden idők
mélyében, végtelenjében.